VALÓS TÖRTÉNET

A rákbetegséget többféleképpen lehet megélni. A környezet is többféleképpen reagálhat a rákbeteg emberre. A rákbetegséget túl lehet élni.

Én azok közé a szerencsés túlélők közé tartozom, aki kétszeres rákbetegség után tünetmentes és egészséges.  Sokszor lehet hallani arról, hogy a rákbetegek nem panaszkodnak fájdalomról, és amikor már felbukkan a fájdalom, a páciens menthetetlen. Ezzel nem értek egyet, mert nálam mindez úgy kezdődött 23 éve, hogy megéreztem egy csomót a bal oldali mellemben. Körültekintő kivizsgálás után a diagnózis rosszindulatú mellrák volt. A betegségem diagnosztizálásakor szembesültem azzal a ténnyel, hogy ha nem tudnak meggyógyítani, a halállal kell majd szembenéznem. Először műtétre került sor, mely során sikeresen eltávolították a daganatot. Már megnyugodva készülődtem haza a kórházból, amikor megállítottak,- újabb műtétre kell sort keríteni- egy hét múlva, mert a kiműtött szövetek alapján beigazolódott a rosszindulatú daganat. A második műtét után számos hónalj nyirokcsomóval lettem szegényebb. Rettegés vett úrrá rajtam, amikor az orvosom kijelentette, hogy mindezek után jelentkezzek az Onkológiai Intézetben a Sugárterápiás osztályon.  Az Onkológiai Intézetben akkor még sohasem jártam; az egy különálló, távoli világnak tűnt akkor, féltem az ismeretlentől. A sugárkezelést jól viseltem, és nem tapasztaltam magamon a kellemetlen mellékhatásokat.  Szűkebb és tágabb családom, férjemet és gyermekeimet is megrázta a betegségem, de szeretettel és támogatóan viszonyultak hozzám. Akkor már idős és ápolásra szoruló édesanyám összetette kezeit és azt kérdezte tőlem, hogy miért pont velem történik mindez?

A felépülésem után a kontroll vizsgálatokra hosszú éveken keresztül szorgalmasan jártam, amikor egyszer csak a mammográfia vizsgálat kimutatott egy elváltozást ugyanannál a mellemnél, ahol korábban műtöttek.  Érdekes módon a második betegség nem viselt meg annyira, mint első alkalommal. Biztos voltam benne, hogy meg fogok gyógyulni. Ez alkalommal is a család nagy része, és a közeli-távoli ismerősök is mellettem álltak, érdeklődtek és aggódtak értem. Ugyanakkor nehéz időszakot éltem át akkoriban. A betegség kiújulása előtt a férjemet egy éven belül temettem el. Néhány családtagjaimmal régi keletű súlyos konfliktusaim rontották lelkiállapotomat. Egyáltalán nem voltunk beszélő viszonyban, ezért eltitkoltam előlük a betegségemet.

A betegség ismét rosszindulatúnak bizonyult. Az orvosok azonnali műtétet javasoltak. Kérleltem az orvosokat, hogy ismételt sugárterápia alá vessenek, és kerüljük el a műtétet.  Az orvosok hajthatatlanul eltekintettek a sugárterápiáról. Azzal indokolták, hogy aki már egyszer kapott sugárkezelést, annak egy második sorozat jóvátehetetlen sejtkárosodást okozhat az egészséges sejtekben, szövetekben.  A szervezet nem felejt. Beletörődően beleegyeztem a műtétbe. Sajnos a beteg mellet elveszítettem. Erős szervezetem azonban gyorsan felépült, kiegészítő terápiától ezúttal megkíméltek.