MEGÚJULT LÉLEKKEL

Jó sorsom számtalan segítőtárssal hozott össze. Rám találtak a gondolkodásomat megváltoztató nagyszerű olvasmányok: Bernie S. Siegel: Szeretet, gyógyítás, csodák Thorwald Dethlefsen és Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez / A betegség jelentéséről és jelentőségéről/  Balogh Béla  írásai a rák gyógyításáról és a pozitív életszemléletről.

Agykontroll és jóga tanfolyamon megismerhettem a testi-lelki harmónia megteremtésének technikáit: a relaxációt és a meditációt. Itt hallottam először a megbocsátás és a pozitív gondolkodás lelket tápláló erejéről. Nem könnyű a sérelmeket elengedni, de saját magunk érdekében szükséges. „ A megbocsátás nem a másiknak szól, hanem magamnak”- mondja az ismert amerikai filmszínésznő, „ mert az ember csak így tudja abbahagyni az önmarcangolást, kiirtani magából a dühöt, a sérelmeket, és azokon így tud továbblépni. Nem másokért kell megbocsátani, hanem azért, mert sokkal jobb békében élni, mint háborgó lélekkel.” Milyen igaza van Meg Ryannak! Lelkem békéjét magamnak kell megteremtenem, azzal ahogy másokhoz, a körülöttem lévő világhoz viszonyulok. A döntő mozzanat abban áll, hogy milyen jelentést adok az eseményeknek, hogyan minősítem a történéseket. Nem a világtól, a környezettől kell várni a változást, hanem magamtól.

Megfogadtam egyik barátom jó tanácsát; a napot számvetéssel fejeztem be. Esténként feljegyeztem naptáromba a nap kellemes élményeit. Íme válogatás nélkül néhány becses örömforrás a gyűjteményből:  „ madárfüttyre ébredtem, jót beszélgettem egy régi kedves ismerőssel, telefonon hívtak a gyerekeim, nálam aludtak az unokák, barátnőm saját termelésű, zsenge cukorborsót küldött…” És folytathatnám a sort, hiszen egyre nyitottabb lettem az élet apró örömeire, szépségeire. És nem csak a lelkem tápláltam pozitív élményekkel .A testemnek is igyekeztem jót adni. „Amit ma teszel és eszel, holnap az leszel” A bölcs mondás figyelmeztetése sosem volt időszerűbb. Világunk egyre súlyosabb egészségválságát elsősorban a tápérték nélküli természetellenes, mérgező táplálkozás okozza. Nem könnyű ma testben- lélekben egészségesen élni, testnek- léleknek jót adni! De nem lehet a felelősséget a világra hárítani!  A felelős én vagyok a rám bízottakért; a családban anyaként és feleségként, a munkahelyemen a tanítványaimért, és természetesen elsősorban saját magamért.

 A körülöttem élők számítanak rám, és én is mindig számíthatok rájuk. Együtt könnyebb!

De a magányos fizikai és szellemi erőpróbák elől sem tértem ki; tovább képeztem magam a munkahelyemen , sikeres nyelvvizsgát tettem, átúsztam a Balatont.  Nem nagy dolog- mondhatja bárki, de nekem önbizalmat adó, testet-lelket erősítő sikerek voltak. Úgy gondolom, jól döntöttem, mikor betegségemből felgyógyulva nem a nyugdíjba vonulást, hanem az aktív életet választottam.