Valós történet

Orvosok születésemtől halálomig

FÖOLDAL

 

Apám története

TÖRTÉNETEK

Betegségem története

Életem legnagyobb tapasztalata

Sorscsapás, megküzdés vagy megadás

Apu

Anyu

Én vagyok az erősebb!

Élni szép

A család szerepe a rákbetegség kialakulásában, elviselésében, és a gyógyulásban

 

Az életem szép és göröngyös útjain mindig pozitív gondolkodású, segítő és tevékeny családban éltem. A szüleim is ilyenek voltak, és így neveltek. Szerettem tanulni, a környezetemtől, az egészséges életről minél többet tudni.

Sajnos a rákbetegség elég régen, kb.. 60-70 éve megjelent a családunkban. A nagyszülők után az Anyukámnál is, aki a kezelések után 19 évig élt. Példamutatóan végezte nem kevés munkáját a családjáért betegség tudat nélkül!

Az én életem is a munkám, az volt, amit szerettem. Egészségügyi Szakiskola után Bölcsődei gondozónő voltam 30 éven át. Nagyon szerettem a gyerekeket, és a munkatársaim. Szép családom lett, jó férjem és 2 aranyos fiam. Nem lett volna okom rá lelkileg, hogy ez a szörnyű betegség engem is elérjen. Az öröklött géneknek nem lehet ellenállni, talán azért lettem 1994 januárban melldaganatos. A műtét után, az Anyukám példáján azonnal bíztam a gyógyulásban. Szerencsére az Onkológus főorvos úr is biztató szavakat mondott nekem. A Chemoterápia és sugárkezelés miatt kegyetlen évem volt, de hősiesen mindent végigcsináltam. Akkor a Bölcsődebezárás és több műtétem miatt leszázalékoltak, rokkant nyugdíjas lettem 53 évesen. A családban éppen akkor születtek a drága unokáim, örültem, hogy velük lehetek, és segíthetek a gondozásban, nevelésükben. 5 unokám van, 2 lány és 3 fiú, már a legkisebb is 20 éves lesz. Ő miattuk kellett meggyógyulnom, hogy láthassam őket felnőni. A férjem, a fiaim, és a menyeim is nagyon biztatóak voltak a gyógyulásom érdekében. Mindig olyan hangulat volt a családunkban hogy én meggyógyultam és teljes életet élek.

9 év után újabb megpróbáltatások jöttek, ciszta miatt megint mellműtét- amputáció. Sugárkezelés és küzdelem a gyógyulásért, sikerült is. Úgy érzem, én a lehetőség szerint, az orvosi utasítások elfogadásával igyekeztem egészségesen élni. Mégis 2006-ban fájdalom és tünet nélkül, az éves felülvizsgálaton, egy diónyi vakbél daganatot találtak a CT vizsgálaton. Megint műtét és kezelés következett, ezt is pozitív érzelmekkel végigcsináltam. A fiaim és az unokáim nem láttak betegnek ez talán kölcsönös bíztatás a gyógyulásban.

Aztán a férjem kezdett el betegeskedni én igyekeztem őt mindenben segíteni, de ő nem tudott meggyógyulni, 3 éve meghalt. Lelkileg nagyon megviselt az özvegységem, és újra lett egy vastagbél daganatom. Ezt is felülvizsgálaton időben észrevették, csak 1cm megvastagodást találtak. Megint műtét és chemoterápia volt, ennek is már 2 éve. Olyan rutinosan vettem végig a kezeléseket, a hajam se hullt ki, és nem hánytam egyszer sem. Azóta jól érzem magam, igyekszem teljes életet élni a családom körében. Továbbra is az egészséges táplálkozás és a pozitív gondolkodás szerint. Családom a lehetőségekkel együtt van hétvégeken szeretetben, békességben. Reménykedve, hogy már nem lesz több daganat és kezelés az életemben!

 

Jelige: „Reménység”

 

 

Küldje el véleményét, hozzászólását!

Űrlap küldése...

A kiszolgáló hibát észlelt.

Az űrlap megérkezett.

HOZZÁSZÓLÁSOK:

Én szerencsére nem vagyok ilyen helyzetben, de nagyon becsülöm Önt!

Klára

Példamutató, hogy újra és újra talpra tudott állni. Gratulálok a családjának is!

Erzsébet