A rákbetegséggel kapcsolatban életem legnagyobb tapasztalatát az alábbiakban szeretném megosztani

 

1973-ban, 42 éves koromban észrevettem, hogy világos színű hálóingem elején apró pöttyök, kis vérfoltok láthatók. Elmondtam a körzeti orvosomnak, aki további vizsgálatra beutalt az Országos Onkológiai Intézet Kékgolyó utcai rendelőjébe. Ott előjegyeztek, ill. időpontot kaptam a mellemből szövettani vizsgálat céljára való minta vételére. Ami megtörtént és az eredményért egy hét múlva kellett bemennem.

 

Ott sajnálatos módon azt közölték, hogy rossz a szövettani eredményem. Lehetőleg már maradjak is bent a kórházban, hogy a műtétet minél előbb elvégezhessék.

 

Így a bal oldalon radikális mell-műtétet hajtottak végre és a hónaljban lévő összes nyirokmirigyet eltávolították, ami folytán a bal karom meg van dagadva.

Utána igen sok röntgen besugárzási kezelést kaptam. (Abban az időben, több mint 42 évvel ezelőtt chemoterápiás kezelést még nem alkalmaztak.)

 

Meg kell jegyeznem, hogy az előtt teljesen egészségesnek éreztem magam, munkába jártam, betegség semmi jelét nem tapasztaltam.

 

Családomat nagyon megdöbbentette ilyen hirtelen jött betegségem híre. A jó Istenhez, a legnagyobb Orvoshoz fordultunk segítségért. Édesanyám már a gyászruha beszerzésén gondolkozott. Férjem és érettségi előtt álló kislányom is nagyon aggódott.

 

Engem az után leszázalékoltak és eleinte még sűrűn kellett ellenőrző vizsgálatokra járnom. De a jó Isten csodálatosan meggyógyított, később csökkentett munkaidőben folytathattam munkámat.

 

Életem elmúlt időszakára visszatekintve, most 84 éves koromban a szívem kimondhatatlan hálával van telve a jó Isten irántam való nagy szeretetéért, gyógyító hatalmáért, sokan úgy gondolják (a köztudat is erősen sugallja), hogy a rákbetegség nem gyógyítható.

 

Az én esetem is alátámasztja, hogy az idejében felismert betegség, azonnali szakorvoshoz való fordulás az esetek igen nagy részében teljes gyógyulást eredményez.

 

Gyöngyi néni