Én vagyok az erősebb!

 

Rendszeresen jártam szűrésekre mert Édesanyámnak  sajnos a mellrák miatt le kellett venni a jobb mellét, és én féltem nehogy így járjak.

A mammográfiák alkalmával kiadták a jó  eredményt és mondták 1 év múlva találkozunk.

1997 decemberében furcsa érzésem volt mikor kértem a beutalót szűrésre, sajnos nem tévedtem. Most az asszisztens közölte, hogy a főorvos úr szeretne velem beszélni és további vizsgálatot ( UH) csinált, majd közölte, hogy keressek egy jó sebészt.

Akkor még a műtét alatt derült ki pontosan, hogy jó vagy rossz amit találtak, de a jelek szerint a rossz felé hajlik.

A sebésszel beszélve folyt a könnyem és Anyukámra gondoltam Ő túlélte a rákot.

A karácsonyi készülődés és az ünnepek szorongással és félelemmel teltek, de én elhatároztam, hogy engem a rák nem fog legyőzni.

ÉN VAGYOK AZ ERŐSEBB!

1998. január 06-án megműtöttek. Az orvosom előtte mindent elmondott, felkészített arra is lehet, hogy el kell távolítani az emlőt. Ébredésem után kérdésemre csak annyit mondott sajnos a rosszabb variáció jött be.

Betegségem alatt jöttem rá, hogy milyen nagy ereje van a család összetartásának, és annak a szeretetnek ami körül ölel és simogatja a lelkemet.

Nekem akkor sokat segített volna ha tudok sorstársakkal beszélni, de sajnos nem volt. Már a kórházban azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnék olyan csoportot létre hozni kik a bajban tudnak egymásnak segíteni. A műtét után a család szeretete és az én elhatározásom, hogy nem hagyom magam legyőzni átsegített a nehézségeken.

Szombathelyen voltam sugárkezelésen, és ott elkezdtem szervezkedni, hogy létre hozzak egy önsegítő csoportot. Szombathelyen volt a Rákbetegek Országos Szervezetének egy Napforduló szolgálata, onnét kaptam segítséget. A szervezés közben szinte el is felejtettem , hogy sugarazás miatt vagyok kórházban. 28 naponként még Zoladex injekciót kaptam a hasamba 4 éven keresztül a kemoterápia helyett és melléje még tablettát.

Lakhelyemen az onkológus főorvos asszony és asszisztensei segítségével májusban megalakult a klub.

Nagyon sok jót és szépet kaptam ettől a klubtól, teljesen más oldalamat ismertem meg. Sok jó barátra segítőre találtam.

Júniusban  már vissza is tudtam menni dolgozni. Szerető segítő munkatársak vártak.

Ennek már 17 éve természetesen azóta is rendszeresen járok kontról vizsgálatokra, mert sajnos az ördög nem alszik.

A betegségemre úgy gondolok vissza mint egy rossz álom, de mégis annyi szépet és jót kaptam tőle. Teljesen másképp látom a világot. Rájöttem, hogy optimistán kell nézni a dolgokat. Az apró problémákon, vagy amit nem tudok megváltoztatni azon felesleges rágodni.

Én mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, ha beteg lesz ne essen pánikba, legyen erős. Keresse  a sorstársakat ahol nyíltan meglehet minden gondot problémát beszélni.

 

Jelige: Együtt könnyebb