APÁM TÖRTÉNETE - VÁLASZ

Engedje meg, hogy megköszönjem sorait. Felkavaró volt lelkileg végigolvasnom levelét. Utolsó soraira hivatkozva bátran állíthatom, hogy megélnie is felkavaró lehetett mindezt. Engedje meg, hogy két fontos dologra hívjam fel a figyelmet levelével kapcsolatban. Sajnos az önsajnálat az egyik legpusztítóbb lelki magatartás, amely nemcsak az érintett életét nehezíti meg, hanem környezetére is nagy terhet ró. Márpedig soraiból számomra ez az egyik legfontosabb üzenet. Ön úgy élte meg, hogy édesapja önsajnálata végigkísérte az egész család életét. Helen Keller azt írta, hogy „Az önsajnálat a legnagyobb ellenségünk. Ha behódolunk neki, egész életünkben semmi bölcset nem tudunk tenni.” Az önsajnálat, a depresszió egyik legfontosabb oka, előszobája. Ahogyan az egyik blog-ban olvastam: „Nem szabad hagynod, hogy elsüllyedj az önsajnálatban, mert rengeteg energiád, időd megy rá, az élet elsuhan melletted, a szeretteid előbb-utóbb eltűnnek mellőled, mert nem bírják azt a negatív energiát, amit sugárzol. Ne hagyd, hogy lehúzzon, mert nem tudsz tőle józanul gondolkodni, nem tudsz cselekedni.”

A másik fontos üzenete számomra sorainak, hogy a képzelt betegség megbénítja a lelket. Itt beszélnünk kell a hipochondriáról. A Házi Patika sorait szeretném a figyelmébe ajánlani, miszerint „A hipochondria elnevezése a bordák alatti porcos rész latin nevéből, a hipochondriumból ered: amikor ugyanis a 17. században először leírták a betegséget, a Molière drámájában is halhatatlanná tett "képzelt betegek" általában mellkasi fájdalmakkal járó rosszullétről panaszkodtak. Az ókori görögök pedig úgy vélték, hogy ezen a területen található testnedvek felelősek a melankóliáért és az önsanyargató gondolatokért... A hipochonderek alkalmazkodnak az aktuális társadalmi helyzethez és a mindenkori népbetegségekhez: a 17-18. században a mellkasi fájdalom és a különféle szívpanaszok (szívneurózis) voltak a jellemző tünetek...” Sokáig ezt a betegséget „férfihisztinek” nevezték, de mára tudjuk, hogy legalább annyi nő szenved ebben a betegségben min férfi. Érdekes módon a betegség többnyire a 30-as éveikben járóknál jelentkezik középkorban éri el csúcspontját. Dr. Nagy Szilvia pszichiáter véleménye szerint,  "A hipochondria lélektani hátterének egyik fontos része, hogy a beteg egyszerre vágyódik az elfogadásra és a különlegességre, amit betegségén keresztül kíván megszerezni - mindezt persze nem tudatosan. De okolható a hipochondriáért egyfajta rejtett bűntudat is, sőt, kora gyermekkori, 0-6 éves korban elszenvedett trauma is állhat a háttérben. A pszichoanalitikus megközelítés szerint a szexuális energia, a libidó fordul a visszájára, és vált át önszeretetbe, folyamatos önmegfigyelésbe. Ha pedig a biokémiai hátteret keressük, mint annyi más pszichés problémánál, itt is a szerotonin-anyagcsere zavara fedezhető fel. A hipochonderek helyzete épp azért nehéz, mert a szorongásuk tárgya a saját testük: ez pedig nem kerülhető ki, mint mondjuk egy repülőút az ettől való félelem esetén. A saját testükkel életük minden napján kénytelenek együtt élni a betegek, így folyamatosan szembesülnek a szorongást kiváltó helyzetekkel.”

Remélem soraim talán egy kicsit segítettek önnek tisztábban látni ebben a kérdésben. Nagy a lelki nyomás a családtagokon ebben a helyzetben, és ennek elhordozásához sok erőt kívánok!

Tisztelettel: ó.s.