ORVOSOK SZÜLETÉSEMTŐL HALÁLOMIG - VÁLASZ

Véleményem szerint rendkívül megindító volt az a pár sor, melyet az Orvosok születésemtől halálomig című kéziratból olvashattam. Már a címe is igazán gondolatébresztő míg a folytatásban olyan élethelyzettel találkozhattam, amelynek pappírra vetése komoly lelki tartásról, őszinteségről tesz bizonyságot.

Azért is örültem ennek az őszinte hangnak, mert meggyőződésem és egyben több mint 20 éves lelkigondozói tapasztalatom, hogy nagyon sokan szenvednek hasonló terhek alatt. Engedje meg, hogy a sok gondolat közül melyet kézirata inspirált egyet mélyebben is megoszthassak Önnel. A pszicho-szomatikus megbetegedések egyik „melegágyának” sokan a diszfunkcionálisan működő családot tekintik. Azt a helyet, amely a biztonságot, a melegséget kellene jelentenie az emberek számára. A díszfunkcionalitás kifejezéssel arra utaltak korábban, amikor valamilyen emberi szervezet rendszertelenül működött, egy jól prosperáló szervezet meghibásodott. Napjainkra már nagyon kibővült a kifejezés használati módja, leggyakrabban az emberi kapcsolatokra használják. Beszélnek diszfunkcionális családról, házasságról, gyermek-szülő kapcsolatról. Ez már sokkal inkább arra irányul, hogy valami nem működik vagy nem megfelelően működik valamely emberi közösség életében. Ez a díszfunkcionalitás számos probléma gyökerét jelenti, amelyet sokan akár egész életükben lelki teherként hordoznak magukban. Ebben a rövid részben számomra egy olyan család képe jelenik meg, ahol az anya és az apa nem alkot egyértelműen külön családot, hiszen az arisztokrata nagymamának nagy „szava van” az új család életében. Az édesapa, a „fiú”, az édesanyja „véleményezhető” véleménye miatt kész lenne titokban elpusztítani az új magzatot. Míg az első gyermek születése örömünnep volt a család számára – ráadásul a született gyermek fiú – a második gyermek érkezése „már csak elfogadható”, bár végül is ő is fiú... Mindkét alkalommal a nagymama „beleegyezése kellett” a családba fogadáshoz. Az első gyermek lett a beszámoló szerint a nagymama kedvence. A harmadik gyermek nemvárt gyermekként fogant meg. A díszfunkcionalitás úgy gondolom számos területen tetten érhető. Milyen tünetei lehetnek ennek a család életére nézve? Engedje meg, hogy a leggyakoribb öt tünetet említsem meg:

 

1. Elidegenedés - a családtagok egymással kapcsolatban  tartózkodó álláspontot képviselnek;

2. Harag, viszálykodás – elfojtott vagy nyíltan a felszínen;

3. Bizalmatlanság – nincs nyílt és őszinte kommunikáció;

4. Fortély, csalárdság – képtelen az igazságot mondani a családtagoknak;

5. Egészségtelen titoktartás – cinkosság kialakulása a családban egy másik családtaggal szemben;

 

Szeretném megjegyezni, hogy időről időre ezek az un. „normális” családi életben is feltűnhetnek, de itt nem tartják ezeket normálisnak és természetesnek.

Természetesen ezek a negatív lelki hatások nagyon komoly lelki megbetegedések „melegágyának tekinthetőek”, és komoly hatással lehetnek a fizikai egészségünkre is. Kérem soha ne felejtse el, hogy volt aki igent mondott az Ön életére!

 

    Tisztelettel: ó.s.